Egy barátom a kis unokahúgával és unokaöccsével most szombaton kimentek sétálni a Margitszigetre. Szép idő volt, jó nagyot sétáltak, fagyiztak, élvezték a napot.
Délután 3-kor elindultak hazafelé, a Margit hídi átjárónál jártak, ahol egy kóbor kutyust pillantottak meg, akit majdnem pont elütött egy autó a hídon. Gyorsan megfogták a nyakörvét, mert az hitték a zebra túloldalán van a gazdija. Vagy egy órát vártak, a gazdi viszont nem érkezett…
Biztosak voltak benne, hogy van gazdija, mivel volt sima és bolhairtó nyakörve is. Nem akarták a híd közepén a sorsára hagyni szegény kutyust, látszódott rajta, hogy egy nagyon kedves, barátságos kis jószágról van szó.
Elvitték a Lehel úti állatkórházba (0-24), ahol nagyon készségesek és kedvesek voltak. Kiderült, hogy a kutyusnak van beültetett chipje, benne a gazdi címével, és hogy a kutyus neve Lou. Fülig ért a barátom és a kórházi dolgozók szája, mert azt gondolták megvan a kutya gazdija, és hamarosan újra otthon lehet.
Fel is hivták a chipből kinyert telefonszámot:
Barátom: Jó napot, XY vagyok, nem hiányzik a kutyája?
Kutyagazda (egy nő): Nekem nincs kutyám.
Barátom: De itt ülünk az állatkórházban, ölünkben egy aranyos kutyával, aki a chip szerint az öné, és megtaláltuk.
Kutyagazda: Az baj. (és lecsapta a telefont)
Nem találtak szavakat. Korai volt az öröm, a gazdi egyszerűen nem akart tudomást venni a szegény kutyusáról…
Sokadik próbálkozásra sikerült még egyszer elérni a nőt, de jött a halandzsa, hogy ez a kutya „ilyen elszökős”, „már nem az övéké”, már „máshol befogadták” és a többi… A beszélgetés után már biztosak voltak benne, hogy a kutya nem elkóborolt, hanem egyszerűen kitette a szívtelen gazdája az utcára.
A hosszú hétvége hátralevő részében próbáltak ennek a kis cukinak gazdit találni, de sajnos nem sikerült. Elvitték az Illatos úti kutyamenhelyre, ahol kiderült, hogy szegény kutyus járt már náluk korábban, tőlük vitte el az a nő is, akivel telefonon beszéltek.
A történtek ellenére a kutyus boldognak tűnt, rendkívül vidám, és most nagy reményekkel keresi új otthonát.
A kutyus adatai:
- kisebb testű, keverék kan kutyus
- 5 éves
- a menhelyen most megkapja a kötelező oltásokat is!
Ha valaki úgy érzi, hogy szerető otthont tudna biztositani Lou-nak és örökbe fogadná ezt a barátságos, nyugodt, szófogadó, kedves kis kutyát, látogassa meg az Illatos úti kutyamenhelyen.
És ami mindennél fontosabb, hogy mielőtt megfogalmazódik bennünk a gondolat, hogy „kutyát szeretnénk”, gondolkozzunk!
Gondoljuk át, hogy:
- Van-e helye egy kutyának az életünkben? A kertünkben? A lakásunkban?
- Van-e elegendő időnk foglalkozni vele?
- Tudjuk-e vállalni a kutyatartással járó költségeket?
Mérlegeljünk, hogy képességeink, lehetőségeink, életvitelünk alapján egy felelős döntést tudjunk hozni.
Nagyon bízunk benne, hogy ennek a történetnek is „happy end” lesz a vége és a segítségetekkel szegény kis Lou-nak is sikerül egy új, szerető otthonra találnia, ahol megbecsülik és szeretni fogják élete végéig.
Tetszett a fenti cikk?
Ha igen, oszd meg barátaiddal Facebookon!