Az illusztrátorként dolgozó Fran Krause arra kérte az embereket legújabb projektjében, hogy írják meg legfurcsább és legirracionálisabb félelmeiket, amikből aztán szellemes képregényt készít. Az ilyen félelmek gyökerei általában az ember gyerekkorához kötődnek: gyerekkori tapasztalatok, illetve a felnőttektől hallott világ-megmagyarázó történetek is eredményezhetnek furcsa félelmeket felnőttkorban.
De van, hogy a félelem megmagyarázhatatlan.
A képregényes projekt eredetileg Krause saját fóbiáiból indult, de mára már több mint száz őrült, sötét félelmet örökített meg, melyeket olvasói küldtek be neki. Ha átböngészed a rajzokat, biztosan találkozni fogsz pár olyan példával is, ami esetleg a te saját félelmed is. Ha mégsem, írd meg Krause-nak, és talán megrajzolja 😉
1. Van egy tükör a szobámban. Attól félek, hogy a tükörképem felül és engem bámul miközben alszok.
2. Amikor gyerek voltam, egy lelkész mesélt nekem Szűz Máriáról. Arról, hogy Isten tökéletesnek látta őt, ezért teherbe ejtette. Nem akartam, hogy Isten engem is teherbe ejtsen, ezért próbáltam nem tökéletes lenni.
3. Korizás közben elesik a társad és te véletlenül átcsúszol az ujjain.
4. Ébredés után nagyon lassan nyitom ki a szemeimet, azért, ha netán valaki lenne a szobámban legyen ideje elbújnia.
5. Brooklynban nagyon csúszósak az utak. Attól félek, hogy egyszer elcsúszok és nekiesek a kerítésnek, ami átszúrja a szemeimet és a csúszkálás miatt nem tudom kiszabadítani magam.
6. Mikor köszönök az embereknek ők azért nem válaszolnak, mert már halott vagyok, csak még nem tudtam róla.
7. Fiatalabb koromban azon aggódtam, hogy ha meghalok, akkor egy extra szereplő leszek mások álmaiban. Néha úgy érzem álmomban, hogy az összes ember meghalt és nem tudok hová menni.
8. Néha úgy érzem, hogy az emberek tudnak olvasni a gondolataimban. Ezért valami viccesre gondolok. Így ha valakit nevetni hallok, tudom, hogy igaz.
9. Aggódok, hogy az egész életem csak egy illúzió. Minden csak egy álom. Félek, hogy egy nap felébredek és rájövök, hogy csak egy élénk fantáziával rendelkező kutya vagyok.
10. Anyukám azt mondta, hogy hanem kötöm be a cipőfűzőmet, a mozgólépcsőbe akad, és magával ránt. Azt mondta, hogy minden plázás biztonsági őr is ilyen gyerek volt, ezért kell ott lenniük, örökre.
11. Remélem nem leszek olyan idős-ember, akit ha meglátnak a gyerekek, félni fognak az öregedéstől.
12. Azon aggódom, hogy miután meghalok az összes érzékszervem tovább él. Nem tudom, hogy a balzsamozás rosszabb, vagy a hamvasztás.
13. Néha mikor a nagydolgomat végzem, azon aggódom, hogy mi van ha pont álmodom, és valójában magam alá piszkítok valahol.
14. Egyedül élek. Mikor mosdóba kell mennem késő este, azon aggódom, hogy mikor visszamegyek, valaki ott vár majd az ágyamban.
15. Attól félek, hogy orra esés közben leharapom a nyelvemet és a mentők nem fogják megérteni, amit mondani akarok.
16. Nem szeretem a forgóajtókat. Attól félek, hogy amikor sok csomag van nálam, beragadok, a tömeg jön és egyszerűen átpasszíroz a rácsokon.
17. Nem én vagyok a testem eredeti tulajdonosa. Régen egy vándorló szellem voltam, és elloptam a testet valakitől. Amikor hangokat hallok, attól félek, hogy a test tulajdonosa jön visszavenni a testét.
18. Amikor kicsi voltam, hittem abban, hogyha gyorsan megfordulok, átlépek egy másik hasonló dimenzióba, ahol minden hamis. Ha gyorsan visszafordulok, visszakerülök az én eredeti dimenziómba. De nem tudtam számon követni, hányszor fordultam meg…
19. Amikor gyerek voltam, pontosan tudtam, hogy a babák az ember fenekéből jönnek elő. Attól függetlenül, hogy fiú voltam, WC-zés után mindig megnéztem a WC kagylót, nehogy ott legyen egy baba.
20. Amikor kicsi voltam, a nagynéném azt mondta, hogy egy éhes féreg lakozik az orromban. Ha benyúlnék az orromba, a féreg leharapja az ujjamat. Halálra rémisztett, hogy egy féreg van az orromban.
21. Jézus benned lakik, mélyen a szívedben.
22. Amikor gyerek voltam, az erdőben szedret szedtem, és közben elég sokat megettem. Az egyik idősebb srác azt mondta, hogy a szeder magjai kikelnek a hasamban, és a gyökerek a vénáim menték fognak futni.
23. Nem szeretek túl közel lenni éles tárgyakhoz… így inkább eltolom őket… jó messzire, hogy ne érjem el.
24. Attól félek, hogy egy erősebb hullámlökés megfordít, nem fogom látni hol vagyok pontosan, és a part helyett a nyílt víz felé fogok úszni.
25. Attól félek, hogy amikor meghalok, nem azonnal fog megtörténni. A lábamnál fog kezdődni, és úgy halad majd felfelé rajtam a halál.
Forrás: boredpanda
Tetszett a fenti cikk?
Ha igen, oszd meg barátaiddal Facebookon!
